A „Design Thinking” (a továbbiakban DT) egy tervezési-fejlesztési módszertan, ahol az eljárás során egy konkrét, megoldás-központú megközelítés az irányadó. Rendkívül hasznos tud lenni az alkalmazása olyan esetekben, amikor a problémák szinte ismeretlen eredetűek vagy rosszul definiáltak, méghozzá úgy, hogy az emberi szükségletek oldaláról vizsgáljuk a módszer segítségével és újrafogalmazzuk a megoldandó kérdést ember centrikusabb módon. A módszer 5 lépésből áll, melyeknek lényege, hogy közös ötletelések (brainstorming-ok) keretében gyakorlati megközelítést alkalmazva szülessenek innovatív ötletek, melyeket tovább építhetnek, élesíthetnek a résztvevők. Egy általános érvénnyel alkalmazható eljárásról beszélünk egyébként, amelyet sok különféle szervezet alkalmazhat eredményesen (pl. cégek, közigazgatási szervezetek, városfejlesztési programok apparátusa, stb.) és bárki eredményesen járulhat hozzá, aki érintett az adott témakörben.

A DT - korábban is említett – 5 szintje:

• Empátia/megértés: a felmerülő emberi szükségletek megismerése
• Definiálás: a probléma újragondolása humánközpontú felfogással
• Ötletelés: az erre kijelölt összejöveteleken közös ötletelés, a hasznosak feljegyzése
• Prototípus-fejlesztés: a gyakorlati megközelítés hozzáadása az eddig elért eredményekhez.
• Tesztelés: prototípus/megoldás fejlesztése a probléma megszűntetésére

Azon túl, hogy szükség van egy szakértőre, aki levezényli a rendezvényt (szakmai moderátor), az ő támogatására ajánlott még további aszisztenseket bevonni (2 kisebb csapatonként egyet lehetőség szerint, hogy valóban érdemben tudják őket támogatni), illetve egy átrendezhető nagyobb teremre is. Továbbiak:

• Székek és asztalok, melyek nincsenek rögzítve
• Nagyméretű (A0-ás) papírok
• Post-it-ek több színben, illetve színes kiemelő filcek
• Kamerák (ActionCam/HiFI-Cam), högy rögzíteni tudjuk a résztvevők tevékenységeit és később offline is kelemezni azokat szükség esetén
• Célszerű olyan szobát foglalni lehetőség szerint, ahova ki lehet tenni posztereket is a falra).

A minél zökkenőmentesebb előrehaladás érdekében meg kell tervezni előre a résztvevők csoportja együttműködésének kereteit, helyszínét tevékenységeiknek.

KIVITELELZŐ

Az összes módszer közül itt a legkomplexebb a rendezvény vezető moderátorának a feladata, ezért nehéz lehet alkalmas jelöltet találni. Amellett, hogy mind a vezetéshez, mind mások támogatásához is kell, hogy legyen érzéke és minőségi szakmai eredmények eléréséhez is alkalmas környezetet kell teremtenie, fontos, hogy otthonosan mozogjon olyan fontos elemek megvalósításában is, mint például vázlatkészítés, képes forgatókönyv elkészítése, diagrammok létrehozása és kezelése, prototípuskészítés és tesztelés. A leglényegesebb talán az, hogy megtalálja a közös hangot a résztvevőkkel, megtörje a jeget és kihozza belőlük a maximumot még akkor is, ha eleinte kevésbé együttműködőek vagy nem rendekeznek igazán mély tudással az adott témakörben.

CÉL

Olyan célt kell találni, amely valódi kihívásra ad választ, lehet komplex is és alapvetően gyakorlatias, de 2-3 hónapos időtartamnál lehetőség szerint ne vegyen több időt igénybe a megoldása. Mivel ez egy kreatív folyamat, így elképzelhető, hogy valami teljesen új jelenik meg a megvalósítása során, akár az eredeti céltől eltérő végeredmény születik. Ezzel abban az esetben nincs is probléma, ha ez hasznos és egy másik, akár még égetőbb és nagyobb kihívásra jelent megoldást. Azonban ebben az esetben a résztvevőknek el kell dönteniük ennek a lehetséges változásnak realizálásakor, hogy továbbra is érvényben legyen e még az eljárás eredeti célja vagy újra kell gondolni azt, esetleg teljesen megváltoztatni.

IDŐBEOSZTÁS ÉS LOGISZTIKA

A DT eljárást a leghatékonyabban labóratóruimi gyakorlatok szervezésével lehet kivitelezni, ahol a résztvevők személyesen jelnnek meg. Kb. maximum 25-40 résztvevő rendezvényenként egy optimális szám lehet, ahol egy szakmai moderátor jelenléte elegendő, de szerencsés, ha aszisztensei is vannak, ahogy korábban említésre is került, akik 2 csoportot koordinálnak, melyekben 4-5 résztvevő van. Annak ellenére, hogy a folyamat 5 lépcsője korábban már bemutatásra került és a sorrendjüket is meghatároztuk, ez az eljárás teljesen rugalmas és igény szerint átvariálható, nem szab határokat az innovatív ötletek kibontakozásának.

A lépéseknek nemcsak a sorrendje változhat, de meg is lehet őket ismételni igény esetén vagy más módon végrehajtani, eltérve a leírtaktól, a lényeg az eredményesség, minden megoldandó probléma más és más. Az időkeret az egy hónapos hossztól pár hónapig nyúlhat és később igény szerint meg is ismételhető. A legtöbb esetben egyébként pár hónap hosszúságú az eljárás annak érdekében, hogy a különböző fázisai között rendelkezésre álljon pár hét konklúziókat levonni. A városfejesztési tematikájú programoknál az első 3 eleme kötelezően megvalósítandó, így 2-3 hónapos időtáv ideális lehet.

Az ezt opcionálisan követő 4-es és 5-ös lépés a kivitelezés és tesztelés feladatköreit foglalja magában, hosszuk pedig a megoldandó probléma komplexitásával egyenesen arányosan változhat.

A korábban említett 5 lépés leírása és kivitelezésükhöz tippek az alábbiakban olvashatóak:

Empátia/megértés: ez a fázis arra szolgál, hogy a résztvevők közvetlen meghallgatásával, megfigyelésével arról szerezzünk információkat, hogy mik a számukra frusztráló tényezők és mik a pozitívumok az adott témakörrel kapcsolatosan. Olyan tipikus kérdések használhatóak itt például, mint: mi az, ami motiválja Önt és mi az, ami eltántorítja a témától?, stb.

Definiálás: kombinálva a résztvevők által adott válaszokat és az azok közben tett saját megfigyeléseinket megtudhatjuk, hogy melyek azok a problémás területek, ahol esetlegesen találkoznak a megkérdezettek véleményei. Már ebben a fázisban elhangozhatnak megoldási javaslatok, ezeket is érdemes feljegyezni.

Ötletelés: a lényeg, hogy teljesen szabadjára engedje mindenki a képzeletét, a kreativitás és az innovatív ötletek a lényege a folyamatnak. Az előző fázisból átemelt, definiált problémákra keresik a választ itt a résztvevők és nincs rossz ötlet alapvetően, a mennyiség legalább olyan fontos, mint a minőség, hiszen miután azokat elhangzottak csoportosítani lehet őket és a nagyobbakat továbbgondolni vagy összevonni, ha lehetséges.

Prototípus-fejlesztés: valódi, gyakorlati keretbe kell ültetni az előző lépésben született ötleteket. Ilyen formában már kiszűrhető, hogy azoknak mely komponensei használhatóak valóban és miket kell elvetni belőle. Ebben a fázisban azt kell még elkezdeni mérlegelni, hogy a gyakorolt hatása egy bizonyos ötlet kivitelezésének millien arányban áll a kivitelezhetőségével/fenntarthatóságával a visszajelzések alapján. Ezek mentén meg is változtathatjuk őket, hogy jobban illeszkedjenek a többség elképzeléseibe a kidolgozott prototípusaink és „újrakódolva” azokat újabb, működőképesebb prototípusokat dolgozhatunk ki, aztán megoszthatjuk őket akár újabb emberek csoportjával is véleményezésre.

Tesztelés: újra kérdezzük meg a végfelhasználók csoportjait a kidolgozott megoldásokról/ prototípusokról, melyek a DT eljárás keretében születtek. Továbbá saját magunk megkérdezése is sokat segíthet: találkozik ez a megoldás a korábbi véleményezők elképzeléseivel? Jobbá vált az elképzelés az elején vázoltakhoz képest érdemben?

https://www.creativityatwork.com/design-thinking-strategy-for-innovation/

https://www.interaction-design.org/literature/article/5-stages-in-the-design-thinking-process